Bejelentés


ŐSÍRÁS Jankovich Nándor













ËGyEBEK - 2 :-( Mi vagyunk a Földön az ëgyetlen nép, amelyik nëm tudja elolvasni a saját írását...

Ξ Ξ Ξ Ξ »» Ide kattintva: «« Ξ Ξ Ξ Ξ AZ ÚJ HONLAPOM: Ősmagyar Írás Varga Csaba MIRE LEHET BÜSZKE A MAGYAR? Aki vizsgálni kezdi megalapításától kezdve mindmáig tartóan a Magyar Tudományos Akadémiának a magyar nyelvről (és a magyar történelemről) alkotott hivatalos véleményét, bizony nagyon meglepődik. Ugyanis gyökeres fordulatot fedez fel a 48-as forradalom leverését követően. Igaz, már 48 előtt is erős volt a magyar nyelvet megsemmisítő igyekezet. Például Blaha Lujza részint azért maradt meg emlékezetünkben, mert a magyar főváros magyar színpadán magyarul merészelt megszólalni. Ez akkor „skandalum” volt. Hasonló, halált megvető bátorságról tett tanúbizonyságot Széchenyi István is, ő pedig a magyar parlamentben vette magának azt a bátorságot, hogy magyarul szólaljon fel. Ám ez csak a politikai elnyomás része volt, a Habsburgok magyar-gyűlöletéből fakadt. A magyar nyelvről és történelemről magyar tudományos fórumon kialakított vélemény a Kiegyezés után lendült át teljesen az ellenkező oldalra: mégpedig a magyarokra megalázóvá, s vált aztán ez a vélemény egyeduralkodóvá – mindmáig. Itt tehát az a nagy kérdés, hogy vajon mi volt a Magyar Tudományos Akadémai hivatalos véleménye a Nagy Fordulata előtt? Erre a Magyar Tudományos Akadémiának az 1860-as években már csak nagy-nagy nehezen, de mégiscsak megjelent szótárában az úgynevezett Czuczor-Fogarasi értelmező szótárban, melynek előkészítésében Vörösmarty Mihály is részt vett – könnyen találunk választ. Nagy költőnk, Berzsenyi Dániel önmaga is kutatta a magyar nyelv múltját, s ereményéről így ír: „Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sőt örömest tapasztaltam, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja“. A fent nevezett szótárban természetes módon szerepel az adott szócikkeknél, hogy a szanszkrítban, ógörögben, latinban stb. milyen kiejtéssel szerepel az a szó. Már a bevezetőben ezt olvashatjuk a szótár fő alapelveként: “Ha tehát akármily nyelvekben oly szókra akadunk, melyek /…/ legalább alaphangban és érteményben egyeznek, észszerûleg állíthatjuk rólok, hogy eredetre rokonok, pl. a hellen gürosz [gur-os], lat. cir-cus, magy. kör, német Kreis, vagy a lat. vort-it, magy. ford-ít, szl. wrát-i; a lat. hort-us, fran. jard-in, ném. Gart-en, magy. kert, szl. hrad, grod, gorod. Arany János ezt írta szomorúan (Az orthológusokra): „Kisütik, hogy a magyar nyelv Nincs, nem is lesz, nem is volt, Ami új van benne mind rossz, Ami régi, az meg tót.“ Jókai Mór elegáns és maró gúnnyal tiltakozva ezt írta: „Mellemre tett kezekkel hajolok meg a nagybecsű etnographiai adathalmaz, az összehasonlító nyelvészet szólajstromai előtt; /…/ de minderre csak azt mondhatom: a magyarok nyelve mindig magyar volt.“ A fentieket átgondolva tehát most már kimondhatjuk: időközben meg lettünk fosztva a múltunktól – papíron. Hogy miért? Az ám az igazán cifra történet. Itt most csak annyit, hogy az ősnép sorsa mindig ez, legyen szó Amerikáról, avagy a Föld ellenkező oldalán lévő Ausztráliáról. A mi nyelvünk és műveltségünk pedig a Kárpát-medence ősnyelve és ősműveltsége.
Képgaléria










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!